Kritika: Más világ

Megjelenés éve: 2001

Rendező: Alejandro Amenábar
Szereplők: Nicole Kidman, Fionnula Flanagan, Christopher Eccleston, Michelle Fairley, Elaine Cassidy, Alakina Mann, James Bentley

Keresőszavam: pszichológiai thriller

A film különleges atmoszférája gyorsan beszippant. A ködbe burkolózó táj, az ódon épület, az óriási nyikorgó ajtó, melyet a ház úrnője épp csak résnyire nyit az érkezők előtt. Titkol valamit, fél valamitől? Ez a titokzatos és baljós kép a film első perceitől végigkíséri a nézőt.

A ház úrnője szigorú és következetes. Minden részletre kiterjedően ismerteti, az érkező új szolgálókkal a rendhagyó házirendet. "Addig nem nyílhat ki ajtó, amíg egy másik be nem csukódik. A függönyöket mindig behúzva kell tartani. Ez a ház nem mindig ideális otthon", hangzik el a film jó néhány tételmondata, alig 5 perc után.

Nicole Kidman által alakított karakterben megismerjük a családanyát, aki egyedül, magányosan él a házban, neveli két beteg gyermekét, szüntelen várja haza férjét a háborúból. Megismerkedünk az asszony szigorú vallásosságával és az otthoni tanóra keretében bepillantást nyerünk a házi úrnőjének erkölcsi normáiba is. Az új szolgálóktól nem csak kemény munkát, de a ház szabályainak precíz betartását, és kitartást követel.

Nicole Kidman remekül alakítja a gyermekeivel türelmes, ám elgyötört, magányos, a gyásszal szembenézni nem tudó, olykor már-már hisztérikus családanyát.

A film lassan pörgeti a kezdetben hétköznapi eseményeket, egy egyáltalán nem hétköznapi világban.

A gyermekek betegségük miatt otthon tanulnak, egyébként olyanok, mint a többi gyerek. Játszanak, rosszalkodnak, szellemes históriákkal ijesztgetik egymást. Legalábbis édesanyjuk szerint. A kötelességek és a magány súlya alatt görnyedő édesanya felfigyel a gyermekei által többször említett szellem fiú létezésére. Maga is tapasztalja a furcsa jelenségeket, zajokat, de mindig adódik egy kézzel fogható magyarázat.

A film hitelesen mutatja be az anya gyötrelmét, ahogyan próbál két lábbal a racionalitás talaján állva, értelmére hagyatkozni, a tapasztalt, racionálisan meg nem magyarázható események között. Harc a valóság és annak tagadása között.

A film végéig vibrál a titok érzete, és ez a vibrálás az, mely folyamatosan erősödik, és szegezi a nézőt a képernyő elé. Baljós történések és az azokra történő racionális magyarázat keresés, hamarosan dühödt, hisztérikus tagadásba csap át. Mindeközben a néző érzi és tudja, hogy súlyos titok feszül a háttérben, azonban a film alkotói meghagyják a realitás talaján. Halljuk a különös hangokat, látjuk a különös jelenségeket, mégsem akarunk hinni a szemünknek.

A szolgálók mindent megtesznek, hogy beilleszkedjenek a ház szabályrendszerébe, tűrik, hogy a megmagyarázhatatlan események miatt alkalomadtán ők kapják a szidást. A három szolgáló türelmes, alázatos, de hamarosan a néző is körülöttük keresi a titok nyitját. Rövid párbeszédeik, sejtelmes mondataik érzékeltetik, hogy többet tudnak mindannyiunknál.

A vibráló, de elnyomott feszültség, őrlődés a valóság és a képzelet, a kézzel fogható világ és egy ismeretlen között, végig fogva tartja a nézőt, anélkül, hogy a szellemekről szóló filmek fikcióját vagy a félelemkeltés szokványos eszközeit használná. Ezekből a klisékből nagyon keveset találunk a filmben. Végig a szereplők világában maradunk, és biztosan tudjuk, hogy kizárólag a bibliai másvilág létezik.

Különösen tragikus és találó a szolgálók különös megjegyzése, amikor az asszony elindul a városba. A film mindössze egy helyszínen játszódik, így a különös megjegyzés, miszerint a ködön úgy sem jut át, beigazolódik.

A ködben rátalál a férjére, aki elmondása szerint a mindent beborító, soha fel nem szálló ködben nem talált haza. Kettejük beszélgetése alapján, immár biztosak lehetünk, a családban szörnyű titok lappang. Az asszonyt egy régmúlt idegösszeomlás képe kísérti, mely éket vert közéjük, de rég volt, elmúlt, most már jól van. Részleteket nem tudunk. de a történtek súlya, még úgy is velünk marad, hogy a film alkotói remekül hitetik el, hogy az asszonytól a teljes igazságot hallottuk.

A ködben bolyongó férj "megtalálása", azonban más szempontból is fordulópontot jelent. Miközben a történet szereplőivel együtt próbálunk eligazodni a földöntúlinak ható események zűrzavarában, itt van a háborút megjárt férj, aki az óriási, kastélyszerű otthonát, nem találja a sűrű ködben. Óhatatlanul befészkeli magát a gondolat a fejükben, talán a köd maga rejti a másvilágot? Valaki itt halott, villan át rajtunk. Vajon ki vagy kik, abban egészen a megrázó végjátékig nem lehetünk biztosak.

A film nem szokványos "szellemes" horror. Nincsenek lepedőben szaladgáló, kopogtató, fejükben baltával rohangáló szellemek. Nincs ijesztgetés sem, ez a film máshogy hat az idegeinkre. Az atmoszféra beleeszi magát a pórusainkba és a tragikus befejezést követően sem enged.

A "Más világ" nem próbál tanítani, vagy átadni nekünk valamit. Az éles ellentét, amely a film elején látható vallásos és erkölcsi tanítások, és a történet végén bemutatott szörnyű cselekmény között húzódik, kikényszeríti, hogy gondolkozzunk a szeretetről, gyászról, magányról, hitről, az életről, a halálról, bűnről és bűnhődésről, anélkül, hogy bármilyen erkölcsi vagy morális tanítást megpróbálna belénk sulykolni.

Nagyszerű, hiteles alakítások, remek karakterábrázolás minimál stílusban. Elgondolkodtató, tartalmas történet, amely más perspektívába helyezi az evilági és a túlvilági létet.

Mindenkinek ajánlom.

Jó szórakozást kívánok!

HK